3.rész

                                                    ~MÚLT

                                                 Jane Evans:
2012.Július.23
      

Ugyanazzal a fájdalommal ébredtem.Nem bírom  tovább,elég volt.Nem tudok tovább így élni.Azt mondta "örökké"..Örökké?Azt mondták talált valakit..akit igazán szeret.A lány gyönyörű,nem olyan mint én. Hiányzik.Már hetek óta.Én,csakis én tehetek az egészről.Megalázott,hazudott és még sorolhatnám. Szakítottam.Fáj.Nem tudom elfelejteni.És az a legviccesebb,hogy bármikor visszamennék hozzá,ezek után.Egyedül vagyok.A legjobb barátnőm Katty,hát igen ott is ott volt az "örökké"szó...Majd hónapokkal ezelőtt megláttam a pasimmal.Ők tehetnek mindenről... csakis miattuk idejutottam.Óvatosan felkeltem,kivettem a kulcsot.Majd a szekrényemhez siettem.Kivettem a pengét és a drogot.Újra ugyanott tartok,mind hónapokkal ezelőtt.nem érzem jól magam.Gondosan az ágyra raktam őket,szemeztem velük,azon gondolkoztam melyikkel kezdjem.Az egyik felem ordított,kívántam.a másik síri csöndben próbált lenyugodni.Tudom nem tehet ezt magammal.Annyiszor de annyiszor megígértem magamnak,hogy nem teszem ezt...Nem igaz.Már nemcsak egy dilis lány vagyok de hazudok is.Saját magamnak is.Felhúztam a pulcsim úját,óvatosan megfogtam a pengét,félve nem tudom miért, már annyiszor csináltam.Majd egy vágást ejtettem..Ez nem az első,talán az utolsó sem.ez a fájdalom..szétestem,millió darabra.Nem úgy érzem mintha  valaha jobb lenne.Legszívesebben eltűnnék..Az ágyon lévő drogot bámultam,hiányzott nem az íze hanem a tettei,elfelejtette velem...mindent elfelejtettet..Majd kinyitottam a tasakot,és csak az érdekelt,hogy mind legyen az enyém..Másra nem emlékszek.

  
                              *--------------------------------------------------------------------*
 2012.Július.24


Iszonyatos fejfájással ébredtem.Nem tudtam,hogy hol vagyok...Anyám kisírt arcát láttam először..Kórház,igen ott vagyok..Nem ez nem lehet..A szeme csalódott volt,tudtam,hogy ezt soha nem fogja megbocsájtani nekem..Túladagoltam magam!azt hittem soha nem tudja meg.Már soha nem fog megbocsájtani..Nem tudok a szemébe nézni.Ő tudta...mindent tudott.Neki is hazudtam,mindig a "jól vagyok" szóval nyugtattam.Most mi lesz?ezen forgott az agyam...
-Minden rendben lesz-mondta amikor észrevette,hogy felébredtem..Nem már sose semmi sem lesz rendben érzem..Ezt mégsem mondhattam neki.
-igen-mondtam óriási fájdalommal..Erősnek kell lennem..Nem,nem sírhatsz-mondtam magamban.
-holnap elviszlek egy olyan helyre,ahol meg gyógyítanak és vigyáznak rád-.
-rendben.-nincs rendben nem akarok elmenni..Oda nem..Tudtam ha nemet mondok erőszakkal fog oda vinni.Azt nem bírtam volna..Soha nem hittem volna,hogy oda kerülők.Elvonó,nem én nem vagyok drogos.
Majd egy orvos lépett be.
- Jónapot - köszönt.én csak bólintottam.
-Nem szeretném szépíteni a dolgokat-nézett anyám felé.-a lánya szervezettében drog volt,halált okozó mennyiség-anyám sírt.Csalódott bennem.
-segítségre van szüksége,egy klinikán.- mondta az orvos.




                              *------------------------------------------------------------------------*
  2012.Július.30


Utálom ezt a helyet.Tele van drogosokkal és alkoholistákkal.El akarok menni.Anyám már 1hete nem volt nálam.Az orvos szerint jobb így.Nem szerintem nem az,engem senki sem kérdezett.Senkit nem érdekel a véleményem.Tele vagyok gyógyszerekkel.Van amikor napokig nem tudok felkelni.Fáj..mindenem. Azt hittem nem lehet rosszabb,de itt sokkal rosszabb.. Beszélgetés az orvossal..nem mondtam neki semmit.Nem állok rá készen.És nem értene meg..Ő nem tudja mennyire rossz magányosnak lenni.Szétesni,nem látni kiutat.. 1hónap és talán haza mehetek az orvos szerint.Talán..óriási fájdalmaim vannak

.
                                 *--------------------------------------------------------------------------*
2012.Szeptember.26

Kiengedtek.Végre.1évet halasztok az iskolában.Itthon minden más,dilisnek tartanak.Apám naponta felhív..nem kellett volna neki elmondani,eddig nem törődött velem.Anyám nagyon figyelmes.A házból az összes pengét kidobta.
Nem hibáztatom,én tettem ezt magamnak köszönthettem..2hónap után nem érzem magam jobban. Csak teszem azt,aki mindenen túl lépett,de nem...Ez csak az én titkom.Nem szeretnék még több csalódást okozni senkinek.Abba hagytam-mondom milliószor akárhányszor szóba kerül.
Esténként sokszor eszembe jut...mi volt régen.A klinikán és itthon.A fájdalom,a remegés a drog hiánya miatt.
Amikor nem bírtam fel kelni..Amikor egy kis drogért az életem is oda adtam volna.
Nem nem gondolok tovább ezekre,kitörlöm őket.És Ő-t is...többet nem érdekel.