5.rész

                                                                              

Zene: ITT!

Már egyre több üres pohár sorakozott előttem.
Amikor már testemben éreztem az alkohol lüktető hatását,összeszedtem a bátorságom,és elindultam táncolni.Egyre jobban járt át a zene hatása, szabadnak éreztem magam.Két erős kezet éreztem a derekamon,amit nem bántam.Felé fordultam és  a kezem a nyaka köré fontam.Még életemben nem láttam ilyen helyes fiút.Szőke haj,kék szemek,izmos test.Nem vagyok az a típus aki kívülről ítél,de egyszer én is megtehetem.És azt hiszem ennek most van itt az ideje.Egyre jobban merültünk el a táncba,szája már a nyakamon járt,karja a fenekemen. Szenvedésnek éltem át minden pillanatát,emlékek..Öröknek tűnt amikor együtt voltunk.Beszívtam férfias illatát,csodás volt,kimondhatatlan.Kihasználtuk egymást.Nem csak én őt,ő is engem.Egymás nevét se tudtuk,csak úgy élveztük az egészet.Régen eszembe se jutott volna ilyet tenni.Végül is nem bűn érezni valaki közelségét.Csak azt akartam felidézni,hogy milyen amikor szeret valaki vagy eben az esetben csak azt próbálja mutatni.Lehet nekem már csak ez maradt.Nyelve már szinte élet-halál harcot vívott nyelvemmel.
-Menünk kéne!-igen Harry ezzel  a kijelentéssel rontotta el a megtervezett estém.Érezni akartam volna magamon azt a fiút.Nem tudom miért,csak akartam.Talán segített volna megválni a csalódástól,pár órára. Csókjait testemre égetni.Bosszúmat kimutatni egy olyan fiú iránt aki ugyanezt tette velem is,és még csak nem is fogta fel mit csinált az életemmel.Még egy útólsó pillantást vettetem rá és elindultam dühösen az ajtó felé.Düh,mostanában egyre többször.Soha nem fogom már látni.Kint rengeteg újságíró volt.Beszálltunk a kocsiba és Harry gyorsan elhajtott.Egész úton egyetlen szót sem ejtettünk.
                                           
                                                              *.*.*.*.*.*.*.*

Hatalmas fejfájással ébredtem,mindig ez a pont amikor eldöntöm,hogy többet nem iszok.Levánszorogtam a konyhába ahol mindent át kutattam mire találtam gyógyszert.Leültem a TV elé.Unalmas,mindig csak unalmas műsorok.Keresgélés után valami pletykaműsort kezdtem nézni.
"Harry-t tegnap egy lány társaságában hagyott el egy szórakozóhelyet.Egy forrásunk szerint együtt is érkeztek,de vajon kilehet a lány?Csak egy barát,vagy esetleg barátnő?Egyenlőre mindenki találgat.A lány távozáskor elég mérgesnek látszott.Még nem tudjuk kilétét,de hamarosan az is kiderül."
Úristen nekem annyi,ha ezt apám meglássa minimum 40éves koromig büntetésbe leszek vagy amíg élek. Fejemhez fogja vágni,hogy csak azért csináltam,hogy fájdalmat okozzak neki.Nem nem azért tettem,csak szükségem volt valamire,amit azt hiszem nem kaptam meg.Kirohantam a házból egyenesen az újságig amin persze mink voltunk,méghozzá a címlapon.És egyben a szomszédnak is bemutatkoztam,szerintem azt hiszi nincs ki mind a négy kerekem.Kócos haj,szétfolyt smink,tegnapi ruha.Hát igen,ezt elfelejtettem.Gyorsan lépkedtem a házba és Harry ajtaját kezdtem ütni,mivel nem érkezett válasz ezért bementem és szét húztam a  függönyt,amit nem díjazott.
-Mi a francot csinálsz?És hogy nézel ki?
-Tudtam,hogy nem kellett volna velem jönnöd!-mondtam,egyre idegesebben.Majd rá dobtam az ágyára az újságot,amit nyugodtan nézegettet.-Elrontattál mindent.Ha ezt apám meglássa akkor megöl engem.-tudtam,hogy nem azért mert a barátnőjének tartanak,ami csak hülye rágalom hanem a buli miatt.
-Nyugi már nem lesz baj.-mondta még mindig komásan,de már az ágyon felült.
-Neked biztos,hisz téged imád,de nekem.-mondtam.
-Nézd nem tudom mi a bajod,de nem kéne mérgesnek lenned.
-Ugyan már én mérges?Mért lennék?Ja várj csak eszembe jutott.Veled vagyok a címlapon.
-Más lány ölne ezért,neked  örülnöd kéne!-mondta büszkén.

-Ugyan ennek?Örültem,hogy itt végre nem fognak ismerni most meg!Hát kösz mindent,és bocs,hogy zavartam a drága időd!-és hangosan becsaptam magam után az ajtót.Már szédültem az éhségtől.
-Jane!Ide most azonnal!-hát úgy látszik nem csak én,hanem apám is látta a cikket.És hát a hangja nem valami boldogságot sugárzott.

Helyzetjelentés!

    

 Sziasztok..Hát az-a igazság,hogy nem tudom,hogy folytassam-e ezt az egész blogírást.Nagyon szeretném,de nem nagyon kommenteltek..Vagy nem tudom..most már névtelenül is írhattok.Most őszintén szeretnétek ha folytatnám??Vagy tetszik valakinek esetleg a történetem?Akartok új részt??
Vagy min változtassak?akartok minden részhez zenét vagy valamit?

4.rész

                        Sziasztok!Itt az új rész!Bármi a véleményed,szívesen várom kommentben.
                                                  ~Krisztii
                                                                    

                 JANE EVANS:


                                         ~Jelen

    Az eső friss illatára ébredtem.Tisztán kivehető volt minden egyes eső csepp,ahogy szomorúan,jelentéktelenül a földre zuhant.Óvatosan felkeltem a számomra új környezetben.Majd az órára pillantottam ami még csak 8.órát mutatott.A fürdőszobába vettem az irányt.A fürdőkádba forróvízet engedtem,ruháim ledobása után hagytam,hogy testemet elnyerje a forróság.És csak az eső nyugtató hangját hallgattam,hogy elűzze fájdalmas gondolataimat a szánalmas életemről.Milyen jó lehet eső cseppnek lenni,csak leesni nem érezni semmit és eltűnni,az értelmetlen élet elöl..30 perc  elmélkedés után erőt vettem magamon és ott hagytam oltalmam,legszívesebben ott maradtam volna egész nap,puha köntösöm gyengéden simul hozzám.A tükör megint nem okozott  csalódást.De már megszoktam,hogy egy elveszett lány néz vissza rám,akit már én sem ismerek.A szemeim már egy ideje csak csalodótságot képesek mutatni,amikor ép nem a könnyek nyelik el.Utálom magam...ahogy a hajam áll,szemeim,testem vagy csak a jelentéktelen gödröcskéimet.A szekrényemből kikaptam egy hosszú pulcsit és egy sima farmert.Hegeimmel nem törődve,gyorsan felöltöztem.Talán ma minden megváltozik.talán apámmal jóba lehetünk,vagy csak ez egy hülye álom amivel megint magamat éltetem egy kis ideig,ami aztán megint a földre taszít és nem enged fellélegezni.Nem,ma erős leszek,és megpróbálom apámmal,hisz csak ő maradt nekem..eddig nem törődött velem,talán az óta változott már a véleménye.
Magabiztos léptekkel suhantam lefele a lépcsőn,apámat kutatva hátha elmegyünk valahova reggelizni és együtt lehetünk csak ketten,Harry és Molly nélkül.Nem az fogadott amire számítottam,a konyhapulton egy levél feküdt amin az én nevem díszelgett.

                                                        Kedves Jane!

                                     Tudom,hogy csak most jöttél de nekem egy üzleti útra kellet mennem,
                                   sajnálom.Molly is velem jött,de Harry otthon van és beszéltem vele,
                                   hogy segítsen neked mindenben.Ha van kedved elmehettek moziba,vagy 
                                   vásárolni,hagytam pénzt. Kérlek nélküle ne menny a városba nehogy
                                   eltévedj vagy valami bajod essen.És talán barátok is lehetek.És semmi buli                                      nem szeretném ha újra bajba kerülnél.
                                                                                                         Szerető apád.  


Mégis mire számítottam???Tudhattam volna,hogy ez lesz.Régen is mindig elutazott itt hagyott érzelmeimmel nem törődve.Mit tettem én,hogy mindenki elhagy??Bármit is tettem megbántam,esküszöm.Mért bántanak??Mégis miért utál mindeni?Még,hogy "szerető apád" erre gúnyosan felnevettem,majd észrevettem,hogy a nappali irányából valaki figyeli minden egyes apró mozdulatom.Nem láttam az arcát,csak kirajzolódó alakját ahogy engem fürkész.De göndör fürtjei alapján rájöttem,hogy Harry az.Hiszen mégis ki lehetne??Csak ketten vagyunk itthon..Majd amikor rájött,hogy észre vettem magabiztos lépésekkel elindult a konyha irányába...Nem tudom,hogy apám,hogy gondolta,de hogy én Mr.Tökéletességgel nem fogok haverkodni az biztos.
-Szia-köszönt rekedtes hangján..-jól aludtál?-és egy mosoly aggatott arcára,amitől gödröcskéi tisztán látszottak.
 -Hello-ja,azt hiszem.
 -Éhes vagy?
 -Nem,köszönöm.- válaszoltam.Pedig majd éhen haltam,de nem láttam értelmét az evésnek.Meg nem is érdekel.Ez az egész egy nagyon hülye helyzet.
-Mit szeretnél megnézni a moziba vagy inkább vásárolni mennyünk?-érdeklődött,de én vele sehova nem megyek az biztos!
-Bocs,de ma nem.-visszautasítottam,mégis mit kellett volna tennem?Szépen mosolyognom,hogy egy sztár van a közelemben...Nem én  nem az a személy vagyok.Régen az voltam..de vajuk be ezt csak megalázás követi és úgyis értelmetlen az egész mert mindenki mindig elmegy,vagy csak szimplán hazudik.Aztán már csak megint szegény Jane egyedül maradt,barátok nélkül,ahogy eddig mindig.És lehet nevetni a nyomorán,hogy hitt az üres szavaknak.Majd pár röpke másodperc gondolkozás után,újra beszédre nyitotta ajkait.
-De hát Adam azt mondta..-kezdte de én én hirtelen közbevágtam. 
 -Apa most nincs itthon,különben is nem tudja meg,meg ne nem is érdekli..
Majd válaszát nem várva meg,felmentem a szobámba..Ma bulizni fogok...Döntöttem       el határozottan..Nincs kedvem de a halála és a drogelvonó     óta nem voltam..de nem is nagyon hiányzik az egész        dolog,de  muszáj elmenekülnöm....Igazából az elvonó után már senki nem jött velem bulizni,meg a városban mindenki ismert-e a "drogos csajt".De itt nem ismernek. 


                     8órával később.

Ma elfelejtek mindent és mindenkit.Nem érdekel senki.Bulizni fogok. Jól fogom érezni magam.Egy rövid zuhanyzás után,egy fekete ruhát szedtem elő a szekrényemből,ami még nem volt rajtam.Nem tetszik,de más bulizós ruhám nem igazán van.Majd megcsináltam a hajam,kisminkeltem majd felkaptam a  a magassarkuúmat.Ő-t egész délután nem láttam,de nem is hiányzik.Tudom,hogy csak a drog miatt nem akar apám elengedni.Talán már leszoktam,de hiányzik az idő amikor tudott segíttet nekem.Anyámnak megigértem,hogy soha nem fog úgy látni mind az nap.De ő most hol van? Hol van az a személy akinek elszámolhatok,hogy nem használom?Sehol..Sehol senki.Persze én Katty-nek is ott voltam mindig.De ő persze a barátommal hemperget..Fejembe lezártam gondolataimat még egy utolsó pillantást vettetem magamra a tükörből.A smink elnyomja sápadt és karikás arcom, a ruha pedig amit érzek.Egy mosolyt festetem arcomra megígazitotam magam, az óra már este 8.órát mutattot.Elindultam lefele a lépcsőn...Harry a TV-t nézte nem  foglalkozva vele elindultam az ajtó felé,de még mielött kiértem volna megfogta az ajtót,hogy ne birjak kimenni.Elkerekedett szemmel nézet rám,azokkal a smarag zöld szemekkel.
-Hát te?-kérdezte értetlenül,majd végigmért.
-Dolgom van.
-De te senkit nem ismersz itt.-majd próbáltam az ajtót kinyitni sikertelenül,kezét még mindig,nem vette le róla.
-És??-kérdeztem már feszülten,mert semmi köze hozzá,hogy mit teszem.
-Hova akarsz menni?Apád azt mondta,hogy ne engedjelek el sehova egyedül!!- remek még ez is,mindenki engem csesztet?
-Bulizni-
-Nem mehetsz.-jelentette ki,mindha az apám lenne.
-Ki vagy te,hogy megmond hova mehettek vagy hová nem?-kezdtem már mérges lenni.-És akkor is elmegyek,elbasztad mert te nekem nem parancsolsz ,lehet,hogy a rajongóidnak igen meg a bandádnak,de jegyezd meg nekem nem.
-Veled megyek-jelentette ki.
-Nem.Velem nem.-mondtam  úgyan olyan hangnemben.Majd kivette telefonját a zsebéből és  elégedett mosolyt húzott arcára,kijelzőjét arcomba nyomta.Ahol ép apám neve díszelgett és gondos mozdulattal a hívásra akart menni.Kikaptam telefonját a kezéből.Tudom ha apám megtudja,óriási bajba leszek.
-Na akkor?-kérdezte még mindig a levakarhatatlan mosollyal az arcán.
-10.perced van-beadtam a derekam,muszáj  volt.
  -Úristen most komolyan Harry Styles jön velem?ÚRISTEN-mondtam neki flegmán hogy húzzam az agyát.
 -Nagyon vicces, mindjárt itt vagyok-mondta majd a kulcsot elfordította,hogy még véletlenül se bírjak elmenni a kulcsot pedig magával vitte.