Sziasztok!Itt az új rész!:)és köszönöm a gyönyörű fejlécet Líviának!:)livihamari@gmail.com!nézetek be hozzá: http://www.welldonesunshine11.blogspot.hu/
Jane Evans:
5 évvel ezelőtt váltak el.Annyira emlékszem,hogy mindig veszekedtek!Egy pénteki napon azonban anyámnak elege lett ebből az egészből,összepakolt és elmentünk!!1évig még rendszeresen látogattam apámat,de aztán elegem lett abból,hogy neki a munka fontosabb mind én, és utána már csak hetente 1-szer telefonon beszéltünk!amikor drogproblémáim voltak,és kiderült naponta felhívott bűntudata volt.hiányzott vagyis hiányzik de most minden megváltozik...vagyis csak remélem
-A kocsi arra van-mutatott az autó felé a reptéről kiérve.nem szóltam csak bólintottam.Amikor megláttam az autót elámultam,tudtam,hogy jól megy neki de,hogy ennyire?Az úton nem sokat beszéltünk,végülis ezt megértem.London ugyan olyan volt mind régen,amikor itt éltünk! Igen most itt vagyok anya kedvenc városában,de ő nincs itt.Imádta!de már megint ő jár az eszemben a gyönyörű mosolya, a kék szemei és ahogy kitárta a kezeit,hogy megölelhessen vagy amikor a beteg ágyamnál éjszakázott vagy csak a pénteki pizza estéink!AZ ÉLETEMET AKAROM VISSZA!Mire észbe kaptam már egy könnycsepp csordult ki a szememből!
-Ez volt a kedvenc városa-törte meg a csendet apám-amúgy van egy nagy meglepetésem!-tudja,hogy utálom a meglepetéseket valahogy mindig rossz sült ki belőle.Durva 30 perc kocsikázás után megjöttünk! A ház elképeztő volt.Óriási.Féltem.Amikor az ajtó elé értünk apám biztatóan mosolygott,ami enyhén fura volt.A házból egy női hang zengett amit nem értettem tisztán és a hang sem volt ismerős.Megrémültem remélem nem ez lesz a meglepetés.Valami olyasmit mondott hogy gyere már megjött.Nem értetem miről van szó.Apám kinyitotta az ajtót.Egy nő állt előttem akit nem tudtam hová tenni.Elég furcsa fejet vághattam.Szép volt vagyis szerintem,de mégis ki ő??ezen pattogott az agyam,majd megölelt amit fura volt főleg,hogy nem is ismertem.
Észrevettem egy fiút is a háttérben aki annyira ismerős volt,főleg a göndör haja meg a zöld szemei.De még is kik ők?
-Szia Jane!Már nagyon vártunk!örülök hogy megismerhetlek.-bökte óda a szavakat a nő.Teljesen hülyének néztem szerintem,főleg,hogy szóhoz se jutottam a meglepetéstől,legalább most az egyszer apám nem hazudott,hogy van egy "nagy meglepetése".Majd amikor apám megölelte a nőt,akkor már leesett ki is a nő!Apám barátnője vagy kije.Magamban tomboltam!Mégis mért nem volt képes elmondani?Utálom...pff Az arcukon mosoly ült.Nem tudom mégis minek örültek annyira.Nem is az bánt,hogy összejött valakivel hanem az,hogy nem mondta el!
-ÖÖÖ mióta?- törtem meg a kellemetlen csendet.
-2éve-2 éve?????Ha eddig még nem lettem volna mérges akkor itt már biztos a hajam téptem volna.Azt se tudtam hirtelen mit mondjak.Köpni,nyelni csoda,hogy levegőt tudtam venni!2év és nem volt képes elmondani 2hosszú év!Mégis mit képzelt?Hogy meghal anyám 1hét múlva ide jövök itt élek majd vele meg egy nővel akiről eddig nem tudtam semmit és minden rendbe lesz?mind egy boldog nagy család mi?főleg,hogy 2évig nem mondta el!!Egyszer csak kitörtek belőlem a szavak :
-Basszus mi van?2éve??és nem voltál képes elmondani?olyan sokszor beszéltünk telefonon-és elcsuklott a hangom.Mindenki furán nézet főleg a fiú..Szerintem nem hitték.hogy kimerem mondani.Azt hitték,hogy majd csendben mosolygok?Tévedtek,még pedig jó nagyot!!Már nem az a kis Jane vagyok,aki nem mert vissza szólni,ha megalázták és kicsúfolták vagy hazudtak neki.legalább is 1hete már nem!
-Csak,azt hittem nem fogadnád jól és anyád betegsége mellett is nehéz lett volna feldolgoznod!-habogott lehajtott fejjel apám.Igen ez az!ezt is fogjuk anyámra!Ahogy mindig mindent!
-De most újra kezdhetünk mindent- de még mindig nem fogta fel,hogy én csak a régi életem akarom??nem nem akartam,hogy lássák rajtam a fájdalmat.Húztam egy mosolyt az arcomra,amit nem nagyon akartam. Jane erősnek kell lenned-mondogattam magamban.Erre mind a hárman elmosolyodtak,egyszerűen "bájosak" mind egy igazi nagy család,szerintem ide egyáltalán nem illek.Nekem ott van anya,vagyis csak volt!De én egyáltalán nem fogok jópofizni az tény.
Erre a nő újra megszólalt-kezdjük az elején én Molly vagyok,ő meg a fiam Harry!-mondta idegisitő kedvességgel!
-Hol a szobám??-kérdeztem,hogy végre elhúzhassak és ne keljen ezt folytatnunk!
Fent a második ajtó balra!-halottam,majd a folyosó padlójáról felemeltem csomagjaimat majd elindultam.A konyha,a nappali és a fürdő is csodás volt,majd egyenesen az emeletre mentem.Majd megpillantottam egy szobát aminek az ajtaján az állt,hogy-Harry-már megint ő,annyira ismerős!de mégis ki a fene Ő?Szemben persze az én szobám volt,sajnos legszívesebben jó messze lennék tőle.A kezemmel erősen szorítottam meg a kilincset és benyitottam.Amit láttam,az gyönyörű volt.Halvány kék falak,legalább apám annyit tudott,hogy az a kedvenc színem!a szoba közepén egy óriási francia ágy volt.A nyitott ablakon beszűrődő fény,megvilágította a sötét padlót,amit imádtam.Gyorsan az erkélyre siettem,ahol egy óriási medencét,és egy még nagyobb kertet véltem felfedezi.Aztán pedig elment a kedvem amikor megláttam apámat és a göndörkét együtt sütkérezni a kert végében!de mégis,én most jöttem,vagy nem?ő itt volt két évig,de én nem,most velem kéne lennie nem pedig"a fiával".Elég nem csinálhatom ezt,hogy sajnálkozom végül is van sokkal nagyobb problémám is!felvettem az előbb ledobott csomagjaimat és elkeztem kipakolni!a kezembe akadt egy fénykép!Ő volt rajta,a legszebb.Annyira hiányzik.Még,hogy az idő segít!Hazugság már 1hete elment és jobban és jobban hiányzik.Egyszerűen felemészt.hogy nincs itt.És egyre csak mélyebbre viszem magam. Lefeküdtem az ágyra és csak sírtam.10 perc sírás után eldöntöttem,hogy erős maradok.Megint hazudtam,eddig csak másoknak,de most már magamnak is.A fürdőbe mentem.A tükörhöz vettem az irányt.Utálom magam.Megnyitottam a csapot,és a vizet az arcomba tömtem.Bár eltünhetnék innen.És ne lennék itt!Elég volt a sok szenvedésből és hazugságból!Átöltöztem.kint ritka meleg volt,de én hosszú pulcsi vettem fel farmerral.Gyorsan lehúztam a pulcsim úját,már nem bírtam látni a sok heget és újra csak sírnák,és eszembe jutna melyiket mért tettem.
Kopogást hallottam az ajtón!majd Molly hangját.
-Jane drágám,gyere kész a vacsi.
-oké.megyek
Nem voltam éhes.De ha nem megyek le jönnek azok a kérdések amik régen jöttek anyától!És nem bírnám ki.Rájönnének és orvoshoz vinnének!És újra úgy viselkednének mint egy dilissel.Amitől csak rosszabb lenne.
Óvatosan léptem le a lépcsőről.lassan mentem.Leültem.Molly és apám egymásnak szembe,és a fiú velem szemben.Jane enned kell- biztattam magam.Tudtam ha nem eszek,megkérdik miért...és azt nem szeretném.
-És hiányoznak a barátaid?-jött az első kérdés apámtól.Nem hiányoznak,vagyis mégis ki hiányozna?
-nem-mondtam és ettem egy falatott.Csak lefele néztem a tányéromban,nem akartam senki szemébe nézni hátha meglátják a szomorúságom.E-helyett idiótán mosolyogtam a tányérra!
-Amúgy tudtad,hogy Harry énekes?-egy menő bandában?-aha most már leeset,nem ezt nem tudtam,de már tudom.Egyáltalán nem örülök,utálom a beképzelt sztárocskákat!
-Ne esünk túlzásba-mondta a zöld szemű göndörke idegisitő mosollyal!
-Na hát egy igazi sztár van köztünk-mondtam flegmán.Attól,hogy valami sztár vagy mi,én nem kezdek sikitozni vagy ugrálni,és nem is nagyon érdekel!csak ne lássam sűrűn!Láttam a szeméből,hogy rájött,hogy nem kedvelem,de legalább nem kell neki elmagyaráznom,hogy nem kedvelem.Amikkor megettem ami a tányéromban volt,elmentem,az ágyba feküdtem a gondolataimmal és elaludtam végre...
Jane Evans:
5 évvel ezelőtt váltak el.Annyira emlékszem,hogy mindig veszekedtek!Egy pénteki napon azonban anyámnak elege lett ebből az egészből,összepakolt és elmentünk!!1évig még rendszeresen látogattam apámat,de aztán elegem lett abból,hogy neki a munka fontosabb mind én, és utána már csak hetente 1-szer telefonon beszéltünk!amikor drogproblémáim voltak,és kiderült naponta felhívott bűntudata volt.hiányzott vagyis hiányzik de most minden megváltozik...vagyis csak remélem
-A kocsi arra van-mutatott az autó felé a reptéről kiérve.nem szóltam csak bólintottam.Amikor megláttam az autót elámultam,tudtam,hogy jól megy neki de,hogy ennyire?Az úton nem sokat beszéltünk,végülis ezt megértem.London ugyan olyan volt mind régen,amikor itt éltünk! Igen most itt vagyok anya kedvenc városában,de ő nincs itt.Imádta!de már megint ő jár az eszemben a gyönyörű mosolya, a kék szemei és ahogy kitárta a kezeit,hogy megölelhessen vagy amikor a beteg ágyamnál éjszakázott vagy csak a pénteki pizza estéink!AZ ÉLETEMET AKAROM VISSZA!Mire észbe kaptam már egy könnycsepp csordult ki a szememből!
-Ez volt a kedvenc városa-törte meg a csendet apám-amúgy van egy nagy meglepetésem!-tudja,hogy utálom a meglepetéseket valahogy mindig rossz sült ki belőle.Durva 30 perc kocsikázás után megjöttünk! A ház elképeztő volt.Óriási.Féltem.Amikor az ajtó elé értünk apám biztatóan mosolygott,ami enyhén fura volt.A házból egy női hang zengett amit nem értettem tisztán és a hang sem volt ismerős.Megrémültem remélem nem ez lesz a meglepetés.Valami olyasmit mondott hogy gyere már megjött.Nem értetem miről van szó.Apám kinyitotta az ajtót.Egy nő állt előttem akit nem tudtam hová tenni.Elég furcsa fejet vághattam.Szép volt vagyis szerintem,de mégis ki ő??ezen pattogott az agyam,majd megölelt amit fura volt főleg,hogy nem is ismertem.
Észrevettem egy fiút is a háttérben aki annyira ismerős volt,főleg a göndör haja meg a zöld szemei.De még is kik ők?
-Szia Jane!Már nagyon vártunk!örülök hogy megismerhetlek.-bökte óda a szavakat a nő.Teljesen hülyének néztem szerintem,főleg,hogy szóhoz se jutottam a meglepetéstől,legalább most az egyszer apám nem hazudott,hogy van egy "nagy meglepetése".Majd amikor apám megölelte a nőt,akkor már leesett ki is a nő!Apám barátnője vagy kije.Magamban tomboltam!Mégis mért nem volt képes elmondani?Utálom...pff Az arcukon mosoly ült.Nem tudom mégis minek örültek annyira.Nem is az bánt,hogy összejött valakivel hanem az,hogy nem mondta el!
-ÖÖÖ mióta?- törtem meg a kellemetlen csendet.
-2éve-2 éve?????Ha eddig még nem lettem volna mérges akkor itt már biztos a hajam téptem volna.Azt se tudtam hirtelen mit mondjak.Köpni,nyelni csoda,hogy levegőt tudtam venni!2év és nem volt képes elmondani 2hosszú év!Mégis mit képzelt?Hogy meghal anyám 1hét múlva ide jövök itt élek majd vele meg egy nővel akiről eddig nem tudtam semmit és minden rendbe lesz?mind egy boldog nagy család mi?főleg,hogy 2évig nem mondta el!!Egyszer csak kitörtek belőlem a szavak :
-Basszus mi van?2éve??és nem voltál képes elmondani?olyan sokszor beszéltünk telefonon-és elcsuklott a hangom.Mindenki furán nézet főleg a fiú..Szerintem nem hitték.hogy kimerem mondani.Azt hitték,hogy majd csendben mosolygok?Tévedtek,még pedig jó nagyot!!Már nem az a kis Jane vagyok,aki nem mert vissza szólni,ha megalázták és kicsúfolták vagy hazudtak neki.legalább is 1hete már nem!
-De most újra kezdhetünk mindent- de még mindig nem fogta fel,hogy én csak a régi életem akarom??nem nem akartam,hogy lássák rajtam a fájdalmat.Húztam egy mosolyt az arcomra,amit nem nagyon akartam. Jane erősnek kell lenned-mondogattam magamban.Erre mind a hárman elmosolyodtak,egyszerűen "bájosak" mind egy igazi nagy család,szerintem ide egyáltalán nem illek.Nekem ott van anya,vagyis csak volt!De én egyáltalán nem fogok jópofizni az tény.Erre a nő újra megszólalt-kezdjük az elején én Molly vagyok,ő meg a fiam Harry!-mondta idegisitő kedvességgel!
-Hol a szobám??-kérdeztem,hogy végre elhúzhassak és ne keljen ezt folytatnunk!
Fent a második ajtó balra!-halottam,majd a folyosó padlójáról felemeltem csomagjaimat majd elindultam.A konyha,a nappali és a fürdő is csodás volt,majd egyenesen az emeletre mentem.Majd megpillantottam egy szobát aminek az ajtaján az állt,hogy-Harry-már megint ő,annyira ismerős!de mégis ki a fene Ő?Szemben persze az én szobám volt,sajnos legszívesebben jó messze lennék tőle.A kezemmel erősen szorítottam meg a kilincset és benyitottam.Amit láttam,az gyönyörű volt.Halvány kék falak,legalább apám annyit tudott,hogy az a kedvenc színem!a szoba közepén egy óriási francia ágy volt.A nyitott ablakon beszűrődő fény,megvilágította a sötét padlót,amit imádtam.Gyorsan az erkélyre siettem,ahol egy óriási medencét,és egy még nagyobb kertet véltem felfedezi.Aztán pedig elment a kedvem amikor megláttam apámat és a göndörkét együtt sütkérezni a kert végében!de mégis,én most jöttem,vagy nem?ő itt volt két évig,de én nem,most velem kéne lennie nem pedig"a fiával".Elég nem csinálhatom ezt,hogy sajnálkozom végül is van sokkal nagyobb problémám is!felvettem az előbb ledobott csomagjaimat és elkeztem kipakolni!a kezembe akadt egy fénykép!Ő volt rajta,a legszebb.Annyira hiányzik.Még,hogy az idő segít!Hazugság már 1hete elment és jobban és jobban hiányzik.Egyszerűen felemészt.hogy nincs itt.És egyre csak mélyebbre viszem magam. Lefeküdtem az ágyra és csak sírtam.10 perc sírás után eldöntöttem,hogy erős maradok.Megint hazudtam,eddig csak másoknak,de most már magamnak is.A fürdőbe mentem.A tükörhöz vettem az irányt.Utálom magam.Megnyitottam a csapot,és a vizet az arcomba tömtem.Bár eltünhetnék innen.És ne lennék itt!Elég volt a sok szenvedésből és hazugságból!Átöltöztem.kint ritka meleg volt,de én hosszú pulcsi vettem fel farmerral.Gyorsan lehúztam a pulcsim úját,már nem bírtam látni a sok heget és újra csak sírnák,és eszembe jutna melyiket mért tettem.
Kopogást hallottam az ajtón!majd Molly hangját.
-Jane drágám,gyere kész a vacsi.
-oké.megyek
Nem voltam éhes.De ha nem megyek le jönnek azok a kérdések amik régen jöttek anyától!És nem bírnám ki.Rájönnének és orvoshoz vinnének!És újra úgy viselkednének mint egy dilissel.Amitől csak rosszabb lenne.
Óvatosan léptem le a lépcsőről.lassan mentem.Leültem.Molly és apám egymásnak szembe,és a fiú velem szemben.Jane enned kell- biztattam magam.Tudtam ha nem eszek,megkérdik miért...és azt nem szeretném.
-És hiányoznak a barátaid?-jött az első kérdés apámtól.Nem hiányoznak,vagyis mégis ki hiányozna?
-nem-mondtam és ettem egy falatott.Csak lefele néztem a tányéromban,nem akartam senki szemébe nézni hátha meglátják a szomorúságom.E-helyett idiótán mosolyogtam a tányérra!
-Amúgy tudtad,hogy Harry énekes?-egy menő bandában?-aha most már leeset,nem ezt nem tudtam,de már tudom.Egyáltalán nem örülök,utálom a beképzelt sztárocskákat!
-Ne esünk túlzásba-mondta a zöld szemű göndörke idegisitő mosollyal!
-Na hát egy igazi sztár van köztünk-mondtam flegmán.Attól,hogy valami sztár vagy mi,én nem kezdek sikitozni vagy ugrálni,és nem is nagyon érdekel!csak ne lássam sűrűn!Láttam a szeméből,hogy rájött,hogy nem kedvelem,de legalább nem kell neki elmagyaráznom,hogy nem kedvelem.Amikkor megettem ami a tányéromban volt,elmentem,az ágyba feküdtem a gondolataimmal és elaludtam végre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése