Sziasztok!! ~első rész remélem tetszik!A többi már izgalmasabb lesz..ez nem valami jó,de azért igyekszem. :)
Jane Evans:
Kezemmel erősen megdörzsöltem szemeim..Ébredjek fel,ez csak egy álom.Ez nem a valóság csak egy hosszú álom!Próbáltam meggyőzni magam,de nem ámíthatom magam tovább!Elment és többé nem lesz soha itt velem,SOHA!Óvatosan léptem a hideg fa lépcsőre,amibe az egész testem bele remegett.Lassan nyitottam ki a szoba ajtaját,amibe a halála óta nem jártam!Még mindig az illata terjedt a szobában, amitől megijedtem,az arcom már szinte tengeré változott,ordítani tudtam volna,sikítani de csak ültem.Felmentem a szobámba,ami teljesen üres volt!
Csomagjaimat rezgő kézzel szorítottam!Ma Londonba költözök,apámhoz.4éve nem találkoztunk. 1 hete anyám meghalt,és akkor összeomlott minden. Apám lett a gyámom.
Óvatosan léptem le az utolsó lépcsőn is.Így még soha nem láttam ezt a házat,olyan üres volt és elhagyatott!Belenéztem a tükörbe,ma csak egy egyszerű farmert és egy hosszú pulcsit vettem fel. Végül is mindegy mit veszek fel,ő már nem láthatja.Sminket nem tettem fel,hiszen úgyis elmosódna a sok könnytől!De talán jobb hogy elmegyek,lehet elmúlik ez az üresség a testemben. Majd meghallottam a csengőt.tudom ki ez,a nagymamám!Ő visz ki a reptérre,apám pedig Londonban vár.Egy utolsó pillantás vettetem a házra majd kinyitottam az ajtót!Csak ne sírj- suttogtam magamnak.Egy erőltettet mosolyt csaltam arcomra pedig egyáltalán nem lenne kedvem mosolyogni,inkább elbújni mindenki elől.A csomagokat beraktam a kocsiba,majd beszálltam.Egyikünk se beszélt a kocsiban,mégis mit mondhatunk volna egymásnak?Csak kifele bámultam, az elhaladó házakat.Talán már sose látom őket,de nem is bánom!itt minden csak őrá emlékeztet és ez a fájdalom amit érzek,nem enyhül,talán sosem fog.Megjöttünk.Csak némán könnyes szemekkel néztünk egymásra a nagyival,apa megígérte hogy meglátogathatom!Ő áll hozzám a legközelebb amióta anya meghalt.Majd egy női hang szólalt meg,aki figyelmezteti az utasokat, hogy itt az idő a beszállásra!
-Szia.Nagyon-nagyon hiányozni fogsz kicsim-suttogta-bármikor felhívhatsz ha valami baj van!Szeretlek
-Te is nekem hiányozni fogsz!És énis szeretlek!-mondtam könnyes szemekkel.Nagyon fog hiányozni ő mindig itt volt velem.Félve ültem le a helyemre...sokan néztem,talán a vérvörös szemem miatt.Csak a sírás nyomai látszódtak és a fájdalomé.Majd elnyomott az álom!
Majd csak arra keltem,hogy a gép elkezdett leszállni.A tükröm gyorsan kikaptam a táskámból. Nem lepet meg amit láttam.A szemeim pirosok,amit utálok mert ilyenkor mindenki tudja, hogy sírtam, hosszú hajam egyszerűen semmilyen,csak felkötöttem!Összeszedtem magam,és amikor a gép már leszállt elindultam!A lábaim vezettek!Majd egy pillanat múlva megláttam apát aki rohant felém!Hosszú percekig ölelt.Nem változott semmit.Még az illata is ugyan olyan volt.
-Sajnálom ami történt.De örülök,hogy itt vagy!-mondta majd egy puszit nyomott a hajamba
-Én is-csak ennyit tudtam mondani.
Kezemmel erősen megdörzsöltem szemeim..Ébredjek fel,ez csak egy álom.Ez nem a valóság csak egy hosszú álom!Próbáltam meggyőzni magam,de nem ámíthatom magam tovább!Elment és többé nem lesz soha itt velem,SOHA!Óvatosan léptem a hideg fa lépcsőre,amibe az egész testem bele remegett.Lassan nyitottam ki a szoba ajtaját,amibe a halála óta nem jártam!Még mindig az illata terjedt a szobában, amitől megijedtem,az arcom már szinte tengeré változott,ordítani tudtam volna,sikítani de csak ültem.Felmentem a szobámba,ami teljesen üres volt!Csomagjaimat rezgő kézzel szorítottam!Ma Londonba költözök,apámhoz.4éve nem találkoztunk. 1 hete anyám meghalt,és akkor összeomlott minden. Apám lett a gyámom.
Óvatosan léptem le az utolsó lépcsőn is.Így még soha nem láttam ezt a házat,olyan üres volt és elhagyatott!Belenéztem a tükörbe,ma csak egy egyszerű farmert és egy hosszú pulcsit vettem fel. Végül is mindegy mit veszek fel,ő már nem láthatja.Sminket nem tettem fel,hiszen úgyis elmosódna a sok könnytől!De talán jobb hogy elmegyek,lehet elmúlik ez az üresség a testemben. Majd meghallottam a csengőt.tudom ki ez,a nagymamám!Ő visz ki a reptérre,apám pedig Londonban vár.Egy utolsó pillantás vettetem a házra majd kinyitottam az ajtót!Csak ne sírj- suttogtam magamnak.Egy erőltettet mosolyt csaltam arcomra pedig egyáltalán nem lenne kedvem mosolyogni,inkább elbújni mindenki elől.A csomagokat beraktam a kocsiba,majd beszálltam.Egyikünk se beszélt a kocsiban,mégis mit mondhatunk volna egymásnak?Csak kifele bámultam, az elhaladó házakat.Talán már sose látom őket,de nem is bánom!itt minden csak őrá emlékeztet és ez a fájdalom amit érzek,nem enyhül,talán sosem fog.Megjöttünk.Csak némán könnyes szemekkel néztünk egymásra a nagyival,apa megígérte hogy meglátogathatom!Ő áll hozzám a legközelebb amióta anya meghalt.Majd egy női hang szólalt meg,aki figyelmezteti az utasokat, hogy itt az idő a beszállásra!
-Szia.Nagyon-nagyon hiányozni fogsz kicsim-suttogta-bármikor felhívhatsz ha valami baj van!Szeretlek
-Te is nekem hiányozni fogsz!És énis szeretlek!-mondtam könnyes szemekkel.Nagyon fog hiányozni ő mindig itt volt velem.Félve ültem le a helyemre...sokan néztem,talán a vérvörös szemem miatt.Csak a sírás nyomai látszódtak és a fájdalomé.Majd elnyomott az álom!
Majd csak arra keltem,hogy a gép elkezdett leszállni.A tükröm gyorsan kikaptam a táskámból. Nem lepet meg amit láttam.A szemeim pirosok,amit utálok mert ilyenkor mindenki tudja, hogy sírtam, hosszú hajam egyszerűen semmilyen,csak felkötöttem!Összeszedtem magam,és amikor a gép már leszállt elindultam!A lábaim vezettek!Majd egy pillanat múlva megláttam apát aki rohant felém!Hosszú percekig ölelt.Nem változott semmit.Még az illata is ugyan olyan volt.
-Sajnálom ami történt.De örülök,hogy itt vagy!-mondta majd egy puszit nyomott a hajamba
-Én is-csak ennyit tudtam mondani.
